Az SM-betegek között fel-felröppen egy –egy új gyógyszer vagy hatóanyag felfedezésének híre. Lapunk orvos szakértője, dr. Mátyás Klotild, neurológus-főorvos most arról ír, hogy hogyan vizsgálják egy -egy molekula, anyag, szer hatásosságát, hogyan tesztelik a gyógyszereket a kutatók.
„Gyakran találkozunk a hírekben gyógyulást ígérő kutatási eredményekkel, aztán évekig csend következik. Hosszú idő, amíg igazolódik, hogy a felfedezett anyag valóban hatékony-e. Szerencsés esetben igen, ez azonban még nem elegendő, hiszen biztonságosnak is kell bizonyulnia. Mindkettő bizonyítása meghatározott fázisokban, nemzetközi szabvány alapján történik.
Az úgynevezett prekilinikai vizsgálatok a kutatást jelentik, amikor laboratóriumokban kémcsövekben, sejteken, szövettenyészeteken, állatokon tesztelik, hatékony-e egy szer. Ma már ezt sokszor megelőzi egy számítógépes modellezés, melynek során próbálják kiszűrni azokat a molekulákat, melyekkel nem érdemes vizsgálatot kezdeni, ugyanis 10 ezer molekulából körülbelül 10 bizonyul ebben a preklinikai fázisban hatékonynak. Viszont ha a laboratóriumi vizsgálatok eredményei meggyőzőek, kezdődhet a klinikai vizsgálat, melynek fázisai a következők:
Fázis 0: Az elmúlt években vezették be ezt a fázist, ami 10-15 páciens bevonásával történik. Azt vizsgálják, emberben is hasonlít-e a szer hatása a laboratóriumban megfigyelt eredményekhez. Ebben a fázisban igen alacsony dózist alkalmaznak, ami nem éri el a klinikai vizsgálatban tervezett mennyiséget, ezért sokan nem is értenek egyet ennek a fázisnak az alkalmazásával, hiszen kétséges az alacsonyabb dózis hatásossága.
A Fázis I során egészséges önkénteseken (néhány 10 személy) kezdik vizsgálni, hogyan hat a szer az emberi szervezetre, hogyan tűrik az emberek a használatát (farmakodinámia). Azt is vizsgálják, hogy a szervezet hogyan hat a szerre, milyen a felszívódása, szétoszlása a szervezetben és hol, hogyan, mennyi idő alatt bomlik le, ürül ki (farmakokinetika). A vizsgált vegyületek 90%-a (!) nem jut át az első fázison.
A Fázis II-ben a vizsgálati készítmény tesztelése betegeken ( néhány 100 páciens) történik, valóban hatékony-e az adott betegségben és ha igen, milyen dózisban. Placebóval, vagyis hatástalan anyaggal szemben vizsgálják a hatékonyságot. Ez úgy történik, hogy sem a beteg, sem az orvos nem tudja a vizsgálat során, hogy a vizsgálati szer, amit az adott személy kap, tartalmaz-e hatóanyagot, vagy sem. Ezt nevezzük kettősvak rendszernek. Randomizálás,azaz véletlenszerű kiválasztás biztosítja, hogy a hatástalan és hatékony szert azonos korú, nemű, betegségtartamú személyek kapják. A vizsgálatok sok centrumban folynak, általában nemzetköziek. Már ebben a fázisban megkezdődik a mellékhatások figyelése is. Siker esetén folytatódik a vizsgálat.
A Fázis III célja a biztonságosság igazolása. Itt már több ezer beteg bevonása történik. Ebben a fázisban is figyelik a hatékonyságot. Ha van már törzskönyvezett gyógyszer a vizsgált betegségben ennek hatékonyságával szemben történik a vizsgálat, ha nincs placebót alkalmaznak. A kettő kombinációja is előfordul. Szintén kettősvak rendszerben történik e fázis vizsgálata is. Az új szer akkor sikeres, ha bizonyítottan hatékonyabb a réginél, vagy ugyanolyan hatékony, de jelentősen enyhébb, kevesebb mellékhatása van, ill. ha az alkalmazása egyszerűbb. Amennyiben a vizsgálat sikeres, a szer dokumentációját benyújtják törzskönyvezésre. Az elbírálást Európában az EMA (European Medicines Agency), az USA-ban az FDA (Food and Drug Administration) végzi. Ezen szervezetek honlapja mindenki számára elérhető, az EMA honlapjáról magyar nyelven is letölthetők a törzskönyvezett gyógyszerek alkalmazási előiratai. Az EMA döntése hazánkban is érvényes, mivel EU tagok vagyunk. Abban az esetben, ha törzskönyvezik a gyógyszert, az orvos rendelheti. Ez persze nem jelent automatikusan finanszírozást is, hiszen minden ország egészségbiztosítási pénztára, Magyarországon az OEP (Országos Egészségbiztosítási Pénztár) dönt arról, hogy finanszírozza-e, és ha igen, milyen mértékben az új (általában borsos áru) készítményt.
Az első három fázis egy évtizedig is eltart. A gyógyszercégek a gyógyszer klinikai bevezetése során gyakran kiegészítik még egy fázissal a gyógyszer klinikai vizsgálatát, ami már a mindennapi gyakorlat mellett folyik. Itt minden beteg természetesen a gyógyszert kapja, nincs placebo kar:
Ez a Fázis IV, melyben a törzskönyvezés során elfogadott javallatokban (betegségekben), dózisban, az alkalmazási előiratnak megfelelően adva a gyógyszert, gyűjtik az adatokat a kockázat/haszon arány megítélésének további finomítására. A ritkábban előforduló mellékhatások is ebben a fázisban derülhetnek ki, hiszen még nagyobb számban, tízezres nagyságrendben kapják betegek.
Mint ahogy a bevezetőben is olvasható, a hatékonyság és biztonságosság bizonyítása nemzetközi szabvány alapján történik, amit Good Clinical Practice (GCP) -nek neveznek Minden dolgozónak, aki a vizsgálatokban részt vesz, ismernie kell ezt az előírást. Mivel a világ folyton változik, az ezzel kapcsolatos ismeretek és szabályozások is módosulnak. Ezért a vizsgálóknak meghatározott időnként újra- és újra el kell végezni a GCP tanfolyamot. A GCP tartalmazza, hogyan kell felépíteni egy klinikai vizsgálatot. Milyen szakmai résztvevői legyenek. Hogyan történjék a beteg felvilágosítása, jogainak biztosítása. Előírás szerint történik a vizsgálat mindenre kiterjedő részletes dokumentációja is papíralapon és elektronikus formában. A szabványrendszer rendkívül szigorú és merev, többrétű ellenőrzéssel (monitorok, audit).
Fentiek alapján látható, mekkora munka bizonyítani egy szer hatékonyságát és biztonságosságát. Természetesen utána a gyártás is ugyanilyen szigorúan ellenőrzött körülmények között történik. Az orvosok többsége ezért ragaszkodik a hivatalos gyógyszerekhez és ezért kételkedik a bizonytalan eredetű, ellenőrizetlenül (de drágán) terjesztett alternatív készítményekben, melyek mögött nem áll ilyen bizonyítási procedúra, de csodás eredményeket ígérnek.
