A Sclerosis Multiplexes Emberek Világnapja alkalmából 2014. május 28-án hatodszor tartották meg ehhez a programhoz csatlakozva a „Magyar SM-es Betegek Világnapját”, amit a Sclerosis Multiplex Betegek Országos Egyesülete szervezett meg, a Magyar Sclerosis Multiplexes Betegekért Alapítvánnyal közösen.
A több száz ember érdeklődése által kísért rendezvény célja, hogy egységesen mindenhol a világban az emberek és a média is figyeljen fel az SM-es betegekre, és a problémáikra. A sokféle klinikai tünettel járó kórképre és arra, hogy ez a betegség jelenleg nem gyógyítható. Vannak azonban hatásos gyógyszerek és készítmények, amelyekkel mérsékelni tudják a panaszokat, emellett korszerű életvezetési tanácsokkal, állapot- rehabilitációval igyekeznek megtartani a betegek életminőségét. A rendezvényt Budapesten a Városligetben tartották, a Vajdahunyad-vár festői díszletei között.
Az egész napos rendezvény során két olyan program is volt, ahol a szervezők az egészséges emberek részvételét szeretettel várták, és örömmel látták a média képviselőinek részvételét is. A meglehetősen változatos időjárási körülmények között is kitartó betegek és egészséges emberek látványos attrakciója volt a déli órákban a színes léggömbök felengedése, amivel az „ezerarcú kór”-ra hívták fel a figyelmet. Ezt követően a Vajdahunyad várától elstartolt az SM betegek futása, amit több egészséges résztvevő is támogatott jelenlétével, pl. a Suhanj Alapítvány futói, és egyéb, egészséges életmódot és társadalmi szerepvállalást is fontosnak tartó futókörök aktivistái. Az SM-esek futása, élénk részvétele nagyon meghatározó eleme volt a programnak. Az egyik támogató jóvoltából egyforma pólókba futottak, amit büszkén viseltek. A kijelölt, pár száz méteres távot volt, aki futva, volt, aki sétálva vagy kerekesszékkel járta végig, de voltak bottal teljesítők is. A lényeg: a közös, egymásra figyelő, aktív, kitartó mozgás volt.
A vár udvarán az árnyékban kisebb csoport beszélgetett. Egyik tagjuk, a rollátorral közlekedő Kis Mihályné is végigjárta a távot. A Szolnok- megyéből érkezett hölgytől a vele való beszélgetésből kiderült, hogy évtizedek óta beteg, de a kezelés hatására jól van, nem panaszkodik, hisz benne, hogy ez az állapot fenntartható. Életvezetését úgy oldotta meg, hogy amit csak lehetett, házhoz szervezett, a bevásárlás így könnyebb. Helyben jön a húsos, a tejes, a zöldséges, a lakókörnyezete nagyon jól vette ezt az újítást, hisz ők pedig idősek. Nem jár már dolgozni, házasságban él, férje segít neki a mindennapokban. A rollátorral járta végig a futás útvonalát, és örömmel mesélte, hogy van, hogy nincs is szüksége erre a segédeszközre, mert önállóan is meg tudja tenni a kisebb-nagyobb távolságokat. A szolnoki betegszervezettel nagyon jó a kapcsolata, sok örömet jelent neki ez a közösség, most is együtt jöttek el, hogy a fővárosban együtt töltsék ezt az időt az SM –világnapon.
Egy másik beteg bottal jár, ő Majnár Zsolt, szintén a szolnoki csapathoz tartozik. 1994- óta él együtt ezzel a betegséggel. Nagy öröm számára mostanában a kisújszállási fürdőbe járni, az jelentősen javít az állapotán. Ő azért jött el, hogy együtt legyen a betegtársaival, kimozduljon, várost nézzen. A törökszentmiklósi Civil Házban vannak a rendezvényeik, ott szoktak összegyűlni közösségi programokra. Jól érezte magát a rendezvényen, büszkén viseli a pólót, amit ott kapott.
A rendezvényen még almát és vizet osztottak a futóknak, volt élő zene és persze szabad beszélgetés és találkozási lehetőség.
Az oldott hangulatú program egy év múlva folytatódik! Kedves színfoltja volt a rendezvénynek az a nagy szövőszék, amin bárki elhelyezhetett egy szál fonalat: a közös sors-szövése, az összekapcsolódás jelképévé vált ez a tárgy.
Zárásul ide illik ez a vers:
Weöres Sándor: Fenn csillag-orsón... Fenn csillag-orsón
szövik a sorsot,
lenn hűs habokon
vezetik a ladikot,
kis hal, nagy hal
előtte, mögötte.
